BŐRKORMÁNY

Bőröztesse újra kormányát a biztonságos fogás, megfelelő tapadás, és a sportosan esztétikus megjelenés miatt

A bőrkormány
Az élő állaton a bőr a következő élettani szerepeket tölti be:
a testet zárt egységgé fogja össze,
részt vesz a hőszabályozásban, anyagcserében,
védi a szervezetet a külső (hő, fény, sérülés)
és a kémiai, bakteriológiai hatásokkal szemben.
Az egyes feladatokat a bőrkormány más-más rétegei látják el. Ezek a követke-
zők: felhám, irharéteg és hájashártya. Tulajdonságaikkal, szerepükkel
ismerkedjünk meg közelebbről is.
A FELHÁM
Több rétegben szorosan egymás mellett lévő sejtekből áll. Irha felőli
részét nyálkarétegnek nevezik. Ennek sejtjei még nedvdúsak, hajszál-
véredényeken és nyirokereken keresztül táplálkoznak és osztódással szapo-
rodnak. (Fény hatására ebben a rétegben keletkeznek a pigmentek, amik a
bőr sötét színét okozzák.) A régebbi sejtek a bőrkormány felszíne felé tolódva ned-
vességükből vesztenek és fokozatosan elszarusodnak. majd a szaruréteg
sejtjei a felületről lassan lekopnak. Az elszarusodott réteg védi a bőrkormányt a víz-
től, vegyi anyagoktól, baktériumoktól s egyéb káros hatásoktól.
A felhám vastagsága szoros kapcsolatban van a szőrzet fej lettségével,
hiszen hasonló funkciót teljesítenek. A sűrű, jól kifejlett szőrű állatoknál
vékonyabb, míg a gyérebb szőrzetűeknél vastagabb.
A felhám a bőrgyártás szempontjából lényegtelen, a gyártás folyamán
eltávolítják. A szőrmekészítésnél viszont döntő jelentőségű, mert a szőrzet
ezen keresztül kapcsolódik az irhához.
A felhám képz6dményei közül a legjellemzőbb a szőrzet, hisz a lenyú-
zott bőrkormány is ennek alapján különböztetjük meg egymástól. Élettani sze-
repük a hőkiegyenlítés, hőszigetelés és a külső behatások elleni védelem.
A szőrszál a felhámon keresztül mélyen benyúlik az irhába, sőt olykor a
hájasrétegbe is (sertés).
A faggyú- és izzadságmirigyek is a felhám képződményei, bár ezek az
irhában vagy egyes esetekben a hájasrétegben helyezkednek el, de keletke-
zésük és működésük szorosan függ a felhámtól.
A faggyúmirigyeket zsírcseppecskéket tartalmazó sejtek töltik ki, me-
lyek a kivezető csatornákon át a szőrtüszőbe torkollnak. Egy-egy szőr-
szálat egy-két (néha több) faggyúmirigy vesz körül. Nagyságuk a szőrzet
sűrűségétől függően változó. A ritka szőrű állatoknál nagyobb, a dúsabb
szőrűeknél kisebb. A faggyúmirigyek nagy száma a kész bőrkormányt lazává teszi,
tömöttségét csökkenti. Tavasszal a mirigyek működése csökken, ilyenkor
az állatok szőre fénytelen, könnyebben átnedvesedik és kihullik.
Az izzadságmirigyek általában a szőrgyökér közelében helyezkednek
el. Rendszerint egy szőrtüszőhöz egy izzadságmirigy tartozik. Élettani
szerepük a bőr hőszabályozása azáltal, hogy a víz elpárologtatásával a bőrt
lehűtik. Elhelyezkedésük a bőr felületén a különböző állatfajoknál más és
más. Egyes fajoknál a bőr minden részén megtalálhatók (juh). míg mások-
nál csak kevés fordul elő (kecske). Van olyan állat is, melynek bőrében
egyáltalán nincsenek (kutya). A mirigyek működése sem egyforma. Pél-
dául a lóbőrnél nagymértékű a kiválasztás, a tehénbőrnél viszont csekély.
Mivel a sz6rszálak, faggyú- és izzadságmirigyek kivezetéseinek elhelyez-
kedése, mérete az egyes állatfajoknál különbözik, az apró pontocskákból
létrejövő finom rajzolatról - az úgynevezett barkarajzról vagy barkakép-
ről - ismeri meg a szakember, hogy a kész bőr milyen állatból készült.
AZ IRHARÉTEG
A nyersbőr egyetlen anyaga, mely megváltozott formában ugyan, de
a készbőrben is megtalálható. Ez a tulajdonképpeni bőranyag, mivel a szőr-
zetet, felhámot és hájasréteget a bőrgyártás során mind eltávolítják.
Ez a réteg nem sejtekből áll, mint a felhám, hanem kötőszöveti rostok-
ból épül fel. Található ugyan még benne kevés sejtmaradvány , de ezek a
gyártás során kioldásra kerülnek. Az élő bőrben a rostok létrehozása,
később pedig a sérült rostok pótlása a feladatuk. A fiatal állat bőrében
több az ilyen sejt és a rostok is vékonyabbak. Emiatt bőrük puhább,
nyúlékonyabb, így főleg finombőrök (pl. bőrkormány) előállítására alkal-
masak. Idővel a kötőszöveti sejtek száma fokozatosan csökken, a rostok
pedig vastagabbak, durvábbak lesznek.
Az irha legfőbb alkotóeleme a kollagénrost, de tartalmaz még kis
mennyiségű elasztinrostot, valamint izom- és zsírszövetet. A vastagabb
rostszálak kötegeket alkotnak, amik minden irányban átszövik az irhát. Ez
a szövedék adja elsősorban a bőrkormány egyedülálló rugalmasságát, szívósságát,
ellenálló képességét. A kollagénrost szaltószilárdsága igen nagy, nyúlása

viszont aránylag kicsi. Vastagsága változó az állat fajától, nemétől, korát
függően.
Az irha szabad szemmel is megkülönböztethető két rétegből áll: a fi
mabb szemőlesrétegből és a durvább szerkezetű recerétegből.
A szemölcsréteg sűrű szövetű rostkötegei minden irányban átszövik
bőrkormány felső rétegét, de az uralkodó irány inkább a felülettel párhuzamos.
Legkülső része az igen tömött, finom rostszerkezetű barkahártya. Ez ne
különálló réteg, az irhával szorosan össze van nőve, de kitűnik fényév
rugalmasságával, tömöttségével. Rendkívül fontos, hogy a bőrkormánynak ez
része ép legyen, mert ez erősen befolyásolja a készbőr minőségét és külle-
mét. A barkahártya alatti rétegek fokozatosan durvábbak, lazább szövet
ek, szaltószilárdságuk csökken. Erős kémiai hatásokra vagy baktérium
működés következtében a barkahártya. de az egész szemölcsréteg is elv
hat a recésrétegtől. A meglazulás oka az, hogy a szőrtüszők, izzadságmirí-
gyek, véredények stb. végződései - melyek mélység határa állatfajonként
más és más - a két réteg találkozásával egybeesnek, és jelenlétük miatt
rétegek között kevesebb lesz a rostkapcsolat. Ilyenkor úgynevezett
"barkatolvös" vagy "barkahólyaqos" bőrkormányt kapunk. Ez a hiba főleg a sűrű
szőrű juh- és báránybőröknél feltűnő.
A recésréteg az irha alsó rétege. Ennek kollagénrostjai lényegesen vas-
tagabbak a szemölcsrétegénél. A rostkötegek összeszövődöttsége sűrűbb,
erőteljesebb, szakítószilárdsága is nagyobb. A rostok itt is a tér minden irá-
nyában futnak, de az uralkodó irány itt inkább a felszínre merőlegesen.
A hajlásszög a bőrkormány topográfiai helyeivel erősen összefügg. Például a mar
bőr hátrészén közel merőlegesek, a hadszél felé haladva a hajlásszög egy
csökken s a hasán már párhuzamos. A rostok iránya a szőr növekedési irá-
nyával függ össze. Ezek a készárut is befolyásolják olyan értelemben, hogy
pl. kormánybőrnek vagy gépszíjnak - ahol inkább a húzást kell áll
- a párhuzamos rostú bőrtájak, míg talpbőrnek - ahol a kopásálló
lényeges - a nagyobb rosthajlásszögű részek a megfelelőek.
A kollagénrostok kötegeit laza kötőszöveti burok vonja be, s a rost
közöket kötőanyag tölti ki. Hő hatására ez kicsapódik. Ezzel magyarázza
hogy a napon szárított, "megégett" bőrök nehezebben áznak fel.
A receréteg egyes esetekben zsírszövetet is tartalmaz. Minél több for-
dul elő belőlük, annál lazább szövésű, szivacsosabb a bőr rostszerkezet
(PI. a juh- és sertésbőrökben feltűnően sok a zsírszövet.)
A HÁJASRÉTEG
Ez kapcsolja össze a bőrt a test izomzatával. Laza kötőszöveti rosta
ból áll, de sok izomrostot, idegrostot és zsírszövetet is tartalmaz. Enne
laza szerkezetű rétegnek csak az élő szervezetben van jelentősége. Ez te
lehetővé, hogy a bőrkormány az állat testén gyűrődjön, eltolódjon, az izületek h.
lításakor megnyúljon. Lazán kapcsolódik az izomzathoz. emiatt nyúzás
könnyen elválik az izomszövettől. A kisebb állatok (kecske, birka stb
házi nyúzásakor a bőrt a lábukon kicsit megmetszik, s a nyíláson bedugó
nádszálon át fölfújják (pumpa is jó e célra). A behatoló levegő ereje is ezt
ahhoz, hogy a hájasréteg elváljon az izomzattól.
A hájasréteget a kikészítés során az úgynevezett "húsolással" E
távolítják.
A Bőr kémiai felépítése
A szerkezet megismerése után tekintsük át, hogy milyen anyagok
alkotják a bőrt, s ezek az alkotóelemek milyen reakciókra képese
(A szőrlazítás, pácolás, cserzés ezeken a vegyi folyamatokon alapszik
A fehérjék a nyersbőr legfontosabb anyagai. (Arányuk kb. 22-39%
Ezek alkotják a felhám sejtjeit, az irha rostjait, a szőrszálakat.
A legfontosabb bőrfehérje a kollagén. Neve görög eredetű, NY'
képzőt jelent, ugyanis hővel szemben érzékeny. 700C felett víz jelenlét
be enyvesedik, vagyis a bőrkormány elveszti rostos szerkezetét. (A bőrgyári nyer
bőr-hulladékokat bőrenyv előállítására használják.) Ez a folyamat mi
40°C-on megindul, ezért nedves állapotban a készbőrt sem szabad na-
gyobb hőfoknak kitenni.
A fehérjék szénből, hidrogénből, nitrogénből és oxigénből álló nagy,
molekulájú anyagok. Mivel szabad bázikus és savas csoportokat tartalma;
nak, savakkal és bázisokkal egyaránt kémiai reakcióba léphetnek. A sav
és lúgok híg hideg oldatban a bőrre duzzasztólag hatnak, míg a konyhasó
duzzadást csökkenti, sőt 8-10%-nál töményebb oldata meg is szüntet
A kollagént a víz is duzzasztja. A nyersbőr hideg vízben feszessé válik
langyos vízben feszességét elveszti, rongyszerűen puha lesz.

A bőrkormány készítés menete

KONZERVALAS
A nyersbőrt nyúzás után pár órával tartósítani kell. Ennek lénye
hogy rothadás megakadályozása céljából víztartalma minimálisra ESI
kenjen. Két jellemző módja van: a szárítás (árnyékos, szellős helyen) é
sózás (a bőr súlyára számított 35-50%•nyi sóval). De gyakori e ke
kombinált alkalmazása is, amikor a frissen nyúzott bőrt besózva szárít
ki, így a bőr kormány fél évig is eltartható.
Áztatás
A konzervált, száraz bőrök összetapadt rostjait áztatással újból j
puhítják, hogy a kikészítő szerek be bírjanak hatolni a bőrbe.
Meszezés
A mésztejben való áztatás során a felhám nyálkahártyája szétroncso-
lódik, s a közben keletkező kéntartalmú fehérjebomlási termékek elvég
a szőrlazítást.
KOPASZTáS
A bőröket színoldalukkal fölfelé tőkére fektetik, és tompa élű ko-
pasztókéssel (a szőrnövéssel ellentétes irányba tolva a kést) eltávolítják a
szőrzetet és a felhámot.
HÚSOLÁs
Éles húsolókéssel a bőrkormány belső feléről, felülről lefelé haladva levágják a
hájashártyát és a húscafatokat.
SZÍNELÉS
A szőrtelenítés során visszamaradt szőrtüszők, pigmentek, zsírok ki-
nyomása a bőrből tompa élű késsel.
(E művelet után végzik el a bőrgyárakban a hasítást. ha meg határo-
zott vastagságú készárut akarnak kapni. A barkás részét színbőrnek, a h
oldali hasítékot "spalt -nak nevezik.)
A fenti műveletek után kikerülő szőrtelenített, húsolt. színeit b.
"pörének" nevezik.
Kimosva és megszárítva ez volna tulajdonképpen a pergamen, ami a
tarisznyák kitűnő fűzőanyaga, de ezt használták a dobok készítésénél Vé
csiszolva a régi könyvkötéseknél. De lássuk a következő műveleteket, amik
a puha készbőrökig vezetnek!
MÉSZTELENÍTÉS
A lúgoktól megduzzadt bőrből, ha finom árut akarnak készíteni, ma-
radéktalanul ki kell oldani a meszet, hogy a bőrkormány újra összébb essen. Vastag
kemény áruknál nem oldják ki teljesen, hanem cserzéssei ezt a lúgos duz-
zasztást igyekszenek fixálni. Először folyóvízzel vagy többszöri vízcserével
jól átmossák, majd ammóniumsók (ez kevésbé veszélyes a bőrre) vagy sa-
vak (só-, hangya-, ecet-, tejsav) fokozatos hozzáadásával vízben jól oldó
sókká alakul a mész, amit aztán kimosnak a bőrből.
PÁCOLÁS
A puha, simulékony bőrkormányok készítésénél alkalmazzák. Ideje 1-3 óra
Célja, hogy a barka rugalmasságát, nyúlékonyságát fokozzák, a rostszerke-
zetet tovább lazítsák, s a könnyen lebontható fehérjéket, zsírokat kioldják.
Eközben a pőre felére, kétharmadára esik össze. Régebben kutya- és
madárürüléket használtak e célra, ma főleg sertés és marha hasnyálrniriqyé-
ből való készítményeket, ammóniumsók hozzáadásával.
CSERZÉS
Célja idő- és hőálló, puha, simulékony vagy éppen feszes és rugalmas
bőrkormányok előállítása. Az anyagokat, amik ezeket a változásokat képesek elő
idézni, cserzőanyagoknak nevezik. A kész bőrkormány tulajdonságait elsősorban ez
az eljárás szabja meg. A cserzésmódok a felhasznált anyagok szerint cso-
porosítva a következők lehetnek:
növényi cserzés
ásványi cserzés
formalin- és zsírcserzés
vegyes cserzés
A növényi cserzést főleg a cipőgyártásban használatos talp-, ráma-
kéregbőrök, zsíros felsőbőrök, gépszíjak és műszaki bőrök előállítására
használják. A cserzőkivonatok készítésére a következő anyagokat használják:
fák kérgét (tölgy, fenyő mimóza, fűzfa)
fák fás részét (tölgy, gesztenye)
leveleket (szömörce, gambir)
terméseket (valones, divi-divi, gambir) és
beteges kinövéseket (gubacs)
A cserzést kádakban, hordókban több lépcsőben, fokozatosan erő-
södő levekkel . végzik, az előcserzés. átcserzés és utáncserzés alkalmával.
Az előcserzés során kb. 10 kádba kerül a bőrkormány, melyekben fokozato-
san erősödő levek vannak. Egy-egy kádban egy-két napig ázik.
Az átcserzés alkalmával a bőröket cserlével telt kádakba dobálják
(ez az ún. süllyesztés), ahol 2-4 hétig hagyják. Néha ezt többször is meg-
ismétlik, vagy "ültetéssel" csereznek tovább. Ilyenkor a bőröket bedobál-
ják a kádba, s mindegyikre finomra őrölt csert hintenek, majd felengedik
cserlével. Az ültetés 3-6 hónapig tart. Régebben többször is megismétel-
ték, s mivel viszonylag híg levekkel dolgoztak, 1-3 évig is eltartott. A bő-
rök mozgatásával is lehet gyorsítani az eljárást. A mai bőrkormány gyártásban olyan
hordókat használnak, melyek tökéletesen lezárhatók, így az optimális hő-
mérsékletet (30-35 OC) be tudják állítani, s a tengelye körül 4-12 fordu-
latot tesz percenként. Ha nagyobb koncentrációjú cserlét használnak,
ezzel a hordós eljárással a hajdani 1-3 év cserzési idő 1-8 napra is le-
rövidíthető. Nálunk a hordócserzést csak uráncserzésre használják, ennek
ideje 1-3 óra. Ha ezt kádban végzik, úgy 2-4 nap szükséges hozzá.
A cserzés után a bőröket mossák és áztatják 1-24 órán át. A növényi cser-
zésnél végül szükséges még a bőrkormányok impregnálása, hogy a bőrben levő kő-
tetlen cseranyagok felszínre vándorlását megakadályozzák, mert az a ké-
sőbbiekben jelentősen rontana a bőr minőségét és küllemét. A műveletet
hordóban végzik, s a lébe világosan cserző növényi kivonatot, keserűsót.
cukrot, melaszt, olajat, enyvet, műgyantát adagolnak.
Az ásványi cserzéseket főleg felsőbőrök cserzésére használják. E lő-
nyei a növényi cserzéssel szemben, hogy könnyebb fajsúlyú, jobban fény-,
víz- és hőálló, jobb légáteresztő és nagyobb szakítószilárdságú bőröket
nyernek. Kitűnően festhető és könnyen kikészíthető, de a szegzést nem
bírja, könnyen nyúlik. Az ásványi cserzés kétféle lehet; króm- vagy alumí-
niumcserzés (timsós). Ez utóbbi eljárás nagyobb szakítószilárdságú bőrkormányokat-
ad.
Cserzés előtt a bőröket "pikkelezik" (savas-sós fürdőben áztatják]
pár órát, hogy a pácolt pőre lúgosságát csökkentsék. Az "eqyfürdős"
krómcserzéssel fény-, víz-, hőálló, jó szakítószilárdságú bőröket, míg a
"kétfürdős" eljárással nyúlékonyabb, finom barkájú árukat tudnak
készíteni.
A cserzés után szükséges a bőrök savtalanítása, mit gyengén lúgos
oldatban végeznek, majd folyóvízzel kimosnak.
A forma/íncserzést főleg vegyes cserzési eljárásoknál használják.
Puha, jól mosható, fehér bőröket ad.
A zsírcserzésse/ készült bőrök is puhák, jól moshatók, de sárga
színűek. Főleg juh- és szarvasbőrök cserzésére használják.
A vegyes cserzések kombinációi a következők:
króm előcserzés - növényi cserzés
növényi cserzés - króm utáncserzés
E két eljárás a növényi cserzésű bőrkormányok kopás- és hőállóságát
puhaságát növeli.
Krómcserzés. - növényi utáncserzés
A krómos bőrkormány vízállóságát növeli, csiszolt barkájú bőröknél fokozza a
barkaréteg teltségét stb.
Formalin előcserzés - növényi cserzés
A meszezés utáni lúgos duzzadást rögzíti.
Növényi cserzés - alumínium utáncserzés
A bőrkormány izzadásállóságát fokozza.
Glasszé cserzés (timsó, konyhasó, tojássárgája, liszt)
Főleg nubukbőrök cserzésére használják, szép, fehér, simulékony
bőrt ad.
A cserzés után a bőrök nedvességtartalmát sajto/ássa/ és facsarássa/
csökkentik, majd a taszítás következik, aminek a bőrkormány kisimítása, a gyűrő-
dések eltüntetése a célja. Márványtalpra terítve, fába foglalt acéllemezzel
végzik. Ezt követi a szárítás, aminek egyszerűbb módjai rámázás és a
függesztés.
Szárítás után a bőrkormányt pihentetik 80-90%-os relatív nedvesség-
tartalmú térben, hogy nedvességtartalmuk kiegyenlítődjön ..
Ezután a krómos bőröket húsoldalukról faragják, hogy a bőrön belül
természetesen adódó vastagságkülönbségeket kiegyenlítsék.
Finomfaragássa/ a növényi cserzésű bőrök húsoldaláról távolítják el
az oxidáció miatt megsötétedett részeket.
Hánto/ássa/ a növényi cserzésű bőrök barkaoldalán lévő hibákat
tüntetik el.
Hibákat korrigálnak a csiszolással is, ezt a rnűveletet a bőrkormányok mindkét
oldalán alkalmazzák.
Majd a száradás során megkeményedett bőröket – nedvességtartal-
mukat újból 30%-ra növelve - puhítják.
A mechanikai műveletek után még a kikésztés vegyi rnűveletei van-
nak hátra, azaz a zsírozás és a festés.
A zsírozásnak több útja lehet. Hatására a bőrkormány nyúlékonyabb, hajléko-
nyabb lesz, tartósságát és szilárdságát fokozza, csökkenti nedvszívó és
áteresztő képességét és növeli a hővezető képességét. A különböző
bőrök zsírtartalma 2-35% között mozog. A zsírozáshoz állati (faggyú
pataola], halzsír , gyapjúzsír , tojássárgája), növényi (len-, napraforgó-, rici-
nus- és repceolaj) és ásványi (paraffin, ásványolaj) eredetű anyagot
egyaránt használnak.
A festésnek azt a módját, amikor színes anyagok vizes oldatában
áztatják a bőrt (ami a színezéket kémiailag megköti) - színezésnek neve-
zik. PI. a velúr- és boxbőröknél is ezt használják. A fed6festés alkalma
vízoldhatatlan porfestékkel fedik be a bőrkormány színét, s ezt kötőanyagok
rögzítik a bőrön. A vastag fedőfesték elfedi a bőr kormány valódi jellegét, a mál-
látszatát kelti (pl. lakkbőr), ezért csak a vékony réteggel festettből
szépek.
Ezek után a tetszetősség érdekében fényesítik, vasalják, "aláhúzza k
barkázzák és hengerlik a bőröket.
Aláhúzáskor a bőr rostjait lazítják föl úgy, hogy barkázó alatt a fel-
színe van kifelé, míg a bárkázás során - aminek célja a barkarajz kiemel
- a bőr húsoldala. E műveletet a finomabb áruk készítésekor alkalmazzák.
A kemény bőrkormányok kikészítésének utolsó művelete a hengerlés, amivel a
tömöttséget kívánjá« fokozni.
Népi bőrkikészítés
E néhány összeválogatott leírás és Dorogi Márton néprajzkutató azon
megjegyzése, hogy népi bőrkikészítés sokszor egyetlen szerszáma egy
alakított kapa- vagy kaszadarab volt, szolgáljon kedvcsinálóul és útrutásai
azoknak, akik szívesen vállalkoznának ilyen kísérletekre.
A juhbőr kikészítése

A bőrkormány kikészítését általában májusban szokták megkezdeni. A szőr
bőrt először egy nagy fakádban két (rossz idő esetén három) napig hideg
vízben áztatják. Azután a patakra viszik, és szőréből kimossák a szennvt
Otthon megint kádba rakják, és fél napig hideg vízben tartják. A megáztatott
bőröket ezután rúdra vagy bakra terítik ki, hogy a víz kicsapódjék, vagy
kifolyjék belőlük. Miután a víz lecsurgott róluk, hozzáfognak kihúzás-
hoz.
A rámába először a farkrészt fogják be, s addig húsolják, míg a
levet kinyomják belőle a félkészvassal. Aztán a nyakrészt fogják be. A I
lolocsolás után a csávázás következik. A bőrt 1945-ig általában a nyolcnap
csávázással, azóta a gyorscsávázással készítik ki.
A nyolcnapos csávázáshoz a csáva úgy készül, hogy egy fél kád tiszta
vízbe minden darab bőrhöz egy marék sót és öt dkg korpát vagy
(aprókorpa) szórnak. Ezt a levet egy bottal összekavarják, és a bőrök
- a legelső kivételével - szőrükkel befelé összehajtogatva, egyenként
kádba nyomják úgy, hogy körbe forogjanak, és a legalsó lassan legfelül
kerüljön. A szőrével kifelé fordított legelső bőrkormány jelzi, hogy mikor fordul
meg egyszer a kádba rakott összes bőr; így a csáva jól átjárja valamennyi.
Nyolc napig maradnak a csávában, s naponta kétszer, melegebb időben
háromszor forgatják meg őket, hogy lé jól átjárja és ne szagosodjanak meg.
A csávázás másik fajtája a gyorscsávázás. Ehhez a pácot szintén E
vízzel félig megtöltött cseberben készítik elő: húsz darab kicsi bőrhöz
marék sót és fél kiló szódát tesznek, hozzá pedig annyi vitriumot (kl
savas oldatot) öntenek, "míg a csepp a port felveszi a földről", vagy
földre hullatott csepp beporosodik; ekkor jó a pác. Ha parasztmunkát
vagyis dísz nélküli ruhadarabhoz készítik ki a bőrt, akkor a pácba a
negyedrészének megfelelő mennyiségű timsót is tesznek; ettől a bőr meg-
szíjasodik: keményebbé, tömöttebbé válik.
A gyorscsávázáskor a bőrt egy asztalra terítik. Az asztal mellé oda
teszik a csebret a páclével. A pácba valamilyen rongydarabot mártanak,
a bőrkormányt ezzel dörzsölik, miközben bal kezükkel állandóan maguk felé húz-
zák, hogy jól kitáguljon és a pácot minél jobban beigya. Ha a bedörzsölést
végeztek, jó fél marék korpát vagy dercét tesznek a bőrkormány közepére, és
pácból annyit töltenek hozzá, hogy híg pépet kapjanak. Ezt jól szétkenjük
a bőrön; a korpa a páclevet még jobban "beadja a bőrbe". Azután a bal
összefogják: először a nyakrészt, majd a farokrészt. azután az oldalrésze-
ket, majd megint a nyakrészt és a farkrészt hajtják össze, s így rakják be
tiszta vizes kádba, ahol kb. 6-7 órát ázik. Ha kiázott, tiszta helyre, földre
vagy fűre terítik száradni.
A nyolcnapos csávázással kidolgozott bőrkormány puhább, könnyebben
magába szívja, de nem ereszti át a nedvességet, ezért kivarrása és díszítése
is nehezebb. A gyorscsávázás a bőrt jobban kiszárítja, ezért kivarrása köny-
nyebb, viszont jobban törik és nem olyan tartós.
Csávázás után estétől reggelig a bőrök hideg vízben állnak. Reggel
egy szék támlájának legömbölyített sarkán kinyújtják őket. Kinyújtáskor
gyapjas felével terítik a szék támlájára, bal kézzel leszorítják, jobb kézzel
pedig mindenik részét jó apróra meghúzogatják. A kinyújtott bőröket
ponyvával vagy egy nagyobb ruhával takarják le, hogy ne száradjanak ki.
A kikészítés következő mozzanata a bőrkormány puhítása, megtörése.
A bőrkormány felület általános puhítását a horgas vassal (gamó) végzik. Ez egy kb. 1 m
hosszú bot, melynek belső végén egy kampó alakúra formált vas, az alsó
felén kengyel van. Erre a munkára a szellős, nyitott kamra a legmegfele-
lőbb hely. A bőrt a szárazabb,nyak felőli részénél fogva egy kis rövid, erős
pálca segítségével a kamra egyik gerendájáról lecsüngő kötélre akasztják.
majd "horgolni" kezdik. Horgoláskor a szűcs jobb kezével a horgas vas
fogóját fogja, bal kezével a bőrkormány alsó végét húzza, vagyis feszíti; a lábát a
horgas vas alján levő kengyelbe dugja, s a horgas vasat lefelé nyomva, a
bőrt a horgával dörzsöli. Ha az egyik felével elkészült, megfordítja, és úgy
is meghorgolja.
A bőrkormány széleinek s általában a kisebb sapkának, mellrevalónak szánt
bőrök puhításához a kaszaszéket használják. A szék vasán ide-oda kell hú-
zogatni a bőrt, míg teljesen meg nem puhul. A kaszaszék helyett sok szűcs
hónaljvassal végzi a bőrkormány puhítását.
A bőr fehérségét azzal fokozzák, hogy a kétféle puhítás után még
egyszer a rámába teszik, és a félkészvassal ismét átkaparják, kifehérítik.
Szokták még gipsszel is beszórni és egy bőrdarabbal bedörzsölni, hogy ez-
által is fehéredjék.
A szűcs munkájának első fontos szakasza a bőrkormány kikészítése. Ennek
Biharban háromféle módja ismeretes. A legkezdetlegesebb mód a vizelettel
való házi kikészítés, ahogyan ezt még a 40-es években is végezték egyes
eldugott falvak öreg lakói. A városi szűcsök által alkalmazott gyorskészí-
téshez bolti vegyszerek szükségesek (sósav, vitriol, konyhasó), ezért a
falusi szűcsök számára bonyolult s a falusi embernek nincs nagy bizalma
iránta. A vidéki szűcsök tehát a csávázásnál maradtak.
A száraz bőröket először itt is áztatják két napig, majd leviszik a
Köröshöz kimosni, s visszahozva újból áznak a bőrök egy napot. A vízből
kivett bőröket "kecskékre" vagy rúdra téve lecsorgatják, majd húsolják.
Ez a legnehezebb munkája a szűcsnek, mert a bőrről nemcsak hogy a leg-
kisebb húst is le kell szedni, de a faggyút is jól ki kell húzni belőle. A bőrkormányt
húsoláskor a fal mellé támasztott két rúdnak döntött szkápázórámába
szorítják.
A húsolással végezve, elkészítik a kádba a csáva levet. A vizet a bőrök
számához mérik, hogy a lé ellepje majd a beáztatott bőröket. Ezután min-
den 7 I vízhez (vagy ha nagyok a bőrök, minden 5 I vízhez) 1 kg sót tesz-
nek, s jól felkavarják. Akkor fognak egy bőrt a hátulsó lábánál és fejénél,
és bemártják a csáva lébe, majd a víz színén helyezik el bőrével felfelé, és
rászórnak egy fél marék búzakorpát. Aztán a következő bőrt, miután bele-
mártogatják a csáva lébe, erre helyezik, de már bőrös felével lefelé fordítva.
így rakják be aztán sorban bőrös felükkel párosával egymásnak fordítva a
bőröket a kádba. A bőröket minden nap kétszer átforgatják, hogy amelyik
pár alul volt a sósabb vízben, az felül kerüljön. Reggel és este forgatják
rendszerint két héten keresztül, de ha vastagabb a bőrkormány, tovább is, ha meg
vékonyabb, kevesebb ideig tartják a csávában.
Mikor a csávázással készen vannak, a kád fölé helyezett rúdra rakják,
hogy a lé visszacsorogjon a kádba, s így még vagy kétszer használhassák
azt. Mikor a víz nagyja lecsorgott, a bőrökből egyenként kicsapják a még
benne maradt vizet. Szárasztani vagy rudakra helyezik, vagy pedig a földre
terítik ki a bőröket, bőrükkel a nap felé. Mikor a bőrkormány felük kiszáradt,
átfordítják, hogy a szőrük is megszáradjon. Végül a bőrös felüket, hogy
éppen csak megvonuljanak (megpuhuljanak), ronggyal vékonyan megvize-
zik, és nyirkos helyen (földön, pincében) egymásra rakják, s így állnak
két napig.
Az így átnyirkosodott bőröket aztán egyenként sorban kinyújtják a
curholón. A curholó valójában egy felfelé álló lekerekített és tompított élű
ásó. A mester bal kézzel. tartja keresztben a curholóra a bőrös felével lefelé
álló bőrt és jobbal tartja lefelé, ameddig csak nyúlik.
Curholás után következik a további nyújtás és puhítás: a horgolás
vagy gamózás.
A meghorgolt bőrkormányt végül leszínelik gipsszel vagy a labástromporral,
amelyet tenyérrel dörzsölnek be. A gipsz feladata, hogy a még bőrön ma-
radt húsrészeket "feloldja", hogy könnyebben leszakadjanak a bőrnől. Ez-
után a bőrt rámába teszik, és az éles szkáfakéssel lekaparjak. míg csak tel-
jesen sima nem lesz, s ezzel a bőrkormány kikészült.
A rátétnek használt irha készítése
Irhának mindig a rossz, gyenge, esetleg nyúzáskor kilyukadt bőrt dol-
gozzák fel, hiszen ezt úgyis kisebb darabokra szabva használják majd fel.
A kiszáradt és lekopasztott (lenyírt) bőrt két teljes napig áztatják, majd
- mészpácot (ez híg mésztej) készítenek, és ebbe dobják bele. Naponta két-
szer megforgatják a kádban egy bottal, míg a szőrük teljesen lemegy. Nyá-
ron 8 nap is elegendő, de télen két hétig is benne tartják. Hogy kivehetik-e
már a bőröket, annak az a próbája, hogy egy bőrkormányt az ujjuk kőzt kissé meg-
nyomnak, és a körmük alatt már lejön a szőr.
A megpácolódott bőröket a kád felett keresztbetett rudakra rakják,
hogy a páclé visszafolyjék róluk a kádba. Ezt követően egyenként rámába
fogják és a szkáfakéssel lekopasztják róluk a szőrt. Ezután egy teljes napig
tiszta vízben áztatjálc a bőrkormányokat, hogy a víz a meszet "kiszívja". Ezt követi
a húsolás: a bőrt rámába fogják, s belső felét a hústól letisztítják, 5 a vad-
levet is kiveszik belőle a szkáfakéssel. Majd átfordítják a bőrt a színére,
amelyből még a faggyút és a szőr tokját húzzák ki a késsel.
Ezt követően új páclevet készítenek. Régen csak sós csávalé volt az
irhának is, amelyben sokáig tartották a bőrkormányt. Utóbb azonban már a timsós-
vitriolos pácolás lett általános. Annyi vizet töltenek egy dézsába, hogy el-
lepje a bőröket, s minden liter vízhez fél marék sót, fele annyi timsót és
annyi vitriolt (kénsav) vagy sósavat téve, hogyha a pácléből a földre csep-
pentenek, akkor az ott "forr ik ". De a szűcs érzi a nyelvével is, mikor a
páclében már elegendő a vitriol (kb. fél deci vitriol kell egy liter vízhez).
Az így elkészített páclébe mártogatják be ismételten a hátsó lábaknál
egybefogott összes bőrt. Mikor így jól átáztak a bőrök, akkor egyenként
kinyújtogatva "szélességire", hogy minél jobban bevegye a páclevet, egy-
más fölé helyezik a dézsába, majd még kézzel jól megkavarják az egészet.
12 órás pácolási idő alatt egyszer-kétszer a bőröket még át is forgatják.
A bőröket aztán kiteszik egy rúdra, hogy lecsurogjanak, majd csinál-
nak nekik keserűsós vizet (egy liter vízhez jó kanálnyi keserűsó}, amelyben
a bőr kb. 10 percig áll, hogy kiszedje a különféle "készítőszerek" erejét, s
így majd jobban fogja az irhát a festék és vízhatlan is marad.
A kivett és a rudakon jól megszáradt bőrkormányokat végül "bevonítják",
egyenként bemártják tiszta vízbe, hogy megnyirkuljanak. Ezután kinyújto-
gatják a curholón és rámába téve a szkáfakéssel leszínelik, s következik a

tulajdonképpeni bevonás. Leginkább fehéren akarják használni az irhát;
ez esetben egy kis fédervájccal (síkpor) bedörzsölik a színét kézzel vagy
valami bőrdarabbal. hogy szép fehér színt és fényt kapjon.
A szironybőr készítése
A szironynak való "gidó"- vagy kecskebőrt, akárcsak az irhának való
juhbőrt, először vízben, majd mésztejben áztatják, de már nem teszik tim-
sós páclébe, hanem mindjárt lekopasztják a szőrét rámán, aztán tiszta víz-
ben kiáztatják a meszet belőle (egy napon át), s lecsorgatva róluk a vizet
lehúsolják, s a még megmaradt nedvet kiveszik belőle szkáfakéssel.
A festéshez kifeszítik: egy megfelelő méretű lécrámán a széleit apró
szegekkel egymástól 5 cm távolságra kiszegezik úgy, hogy a fonákja (hús-
oldala) kerüljön fölülre. Ezt a felét aztán meleg szalmiákoldattal (egy liter
vízhez öt deka szalrniáksó) lekenik egy ronggyal, hogy jó nedves legyen,
majd beszórják rézporral. amely zöldre festi. A beszórást alkonyatkor vég-
zik úgy, hogy a rámát egy lámpa elé tartják; a kifeszített bőrkormányon átvilágító
fénynél a rézport egyenletesen el tudják oszlatni. A por 12 órán át rajta
marad; akkor szépen lekefélik, s a szironyt árnyékon jól megszárítják.
Száradás után a szkáfakéssel is gyengén lekaparják a még rajta maradt réz-
port és húst, a színit meg lekenik petróleummal, hogy fényt kapjon. Ekkor
aztán leveszik a bőrkormányt, amely összecsavarva várja a feldolgozását.
A dobbőr kikészítése
A dobbőr kikészítése a legegyszerűbb, s az irha egykori kikészítési
módját idézi. Anyaga kövér kutya megnyúzott és kiszárított bőrkormánya. Egy
dobra elég egy kutya bőre. Az irhához hasonlóan vízben megáztatják,
mész lébe teszik, leveszik a szőrét a szkáfakéssel, tiszta vízben kiáztatják
belőle a meszet (2 nap), lehúsolják, és így nyersen ráhúzzak a dobra, hogy
ott megszáradva jól kifeszüljön rajta.
Régen még egyszerűbb volt a dobbőr készítése, mert mésztej helyett
trágyába téve pállasztották le a szőrét.
Festés
A kikészített bőrkormány- kivéve a dobbőrt ~ általában mindig festést kap.
Láttuk, hogy a szironyt rézporral festették zöldre. A fehérnek hagyott
irhát síkporral dörzsölik be, a ruhadarabok tulajdonképpeni anyagául szol-
gáló prémes bőrt pedig rendszerint barnára festik.
Szeptember-októberben, mikor a tölgyfagubacs lehullik a fáról, össze-
szedik a zsírosgubát, azt megőrlik malomban vagy mozsárban vagy kala-
páccsal megtörik és rézüstben megfőzik. Addig főzik, míg sötétbarna nem
lesz a leve, amelyet egy bemártott bőrön próbálnak ki. Hogy még barnább
legyen a festék, diófa vagy eperfagombát is főznek belé. A festéket lan-
gyosra hűtve használják, mert a forró lé elégetné és összehúzna a bőrkormányt.
Szabásminta-készítés, szabás
A bőrkormány drága nyersanyag, így a legegyszerűbb tárgyak készítésekor
is az első lépés a szabásminta elkészítése legyen. A papírból kivágott min-
tán ellenőrizhetjük elképzelésünket, és még idejében kiigazíthatjuk az
adódó hibákat. Olyan papírt használjunk, amit még kényelmesen tudunk
többrét hajtani. Esetleg az ebből kivágott végleges mintáról csináljunk
karton másolatot a könnyebb körüljelölés végett.
A szabásminta elkészítését bonyolultabb tárgyaknál természetes
átgondolt tervezés kell hogy megelőzze. Ilyenkor vegyük számba a szerke-
zet minden részletét: a fedél rész az oldalhoz és az elejéhez viszonyít
elég nagy-e, ha füle lesz a tárgynak, azt hová és hogyan fogjuk rögzíteni-
stb. Ha vékony, lágy bőrkormányból dolgozunk, ne feledkezzünk meg arról, hogy
a szélek visszahajtására rá kell hagyni 0,5-1 crn-t, különben nem lesz
tartása, és hamar megnyúlik.
Lássunk egy gyakorlati példát, amin keresztül minden lényegeset
megtudhatunk!
Egy pénztárca szabásmintájának megszerkesztése:
Háta és fedele
Szabad kézzel vázoljuk fel a papírra a kívánt formát és méretet.
A vázlat egyik szimmetriatengelyének megfelelően hajtsuk kétrét a papírt
és vágjuk ki. A másik szimmetriatengely mentén kettéhajtva pedig igazít-
suk ki a különbségeket. így az egyes részek teljesen egybevágóak lesznek.
Nem érdemes hosszas rajzolgatással, méregetéssel időzni, mert ollóval
mindez sokkal gyorsabb és érzékletesebb. (Ha elégedetlenek vagyunk az
eredménnyel, vágjunk ki egy újabb mintát.) Ha a hátoldalt egybe szabjuk
a fedélrésszel - nagyobb tárgyaknál különösen - a két rész találkozásánál
hagyjunk kellő méretű oldalvastagságot is.
Oldala
Az oldalt a hát- és előrészhez fűzzük vagy varrjuk. így hosszuk meg
kell hogy egyezzen. Minél kisebb egy tárgy, annál több figyelmet kell arra
fordítani, hogy kicsinysége a használatában ne okozzon nehézséget. Mi\vel
a választott forma a teteje felé szűkül, hacsak pár centiméter széles pár-
huzamos oldalakat fűznénk hozzá, ujjainkkal nehezen férnénk a pénzünk-
höz. Tárgyunk formájából, méretéből és funkciójából adódóan a két vége
felé kiszélesedő oldalra lesz szükségünk. A rajz szerint, cérnával mérjük
meg a hátoldal hosszát. Nagyjából vázoljuk fel az oldal formáját és méer-
tét, és az előbb ismertetett módon vágjuk ki. A kivágott mintát ismét mér-
jük össze a cérnával, s igazítsuk ki a pontos méretre. A pénztárcák oldala
csak puha bőrkormányból készülhet, így a szabadon maradó széleknél hagyjunk rá
keveset a visszaszegésre.
Az eleje és a zsebek
Az eleje a hátával kell hogy egybevágó legyen, így csak körül kell
rajzolnunk, s a kellő magasságban egyenesen levágni. A legegyszerűbb
zsebek is így készülnek, az eleje körülrajzolásával. Jó, ha a zseb 1-2 cm-rel
alacsonyabb, mint az a rész, ami mellé majd fűzzük, mert így könnyebb
használni.
Ezzel a szabásmintánk kész is. Fektessük a bőrre - ha tollal jelöljük
rá, akkor a visszájára, ha gömbölyűárral, akkor a színére. (Ha a golyóstoll
véletlenül megcsúszna, nyoma nem tüntethető el, ezért azt a bőrkormány színén
soha ne használjuk l l A körvonalakat jelöljük a bőrre, s szabóollóval figyel-
mesen vágjuk ki.
Nagyobb tárgyaknál, ha laza, málas bőrkormányt tudunk csak használni, sza-
bás után azokat a részeket, amelyek nem lesznek fűzve, s várhatóan meg-
terhelésnek lesznek kitéve (pl. ha az oldalak tetejéhez fület rőqzítünk),
vagy nyúlásra számíthatunk (pl. a táskák elején a bennük való turkálástól),
a kritikus helyeken béleljük 2-5 cm széles bőrcsík aláragasztásával.
Az ilyen daraboknál különösen hasznos a fűzés előtti - fércelés gyanánt
való - összeragasztás is, mert a szúrások alkalmával így kevesebbet nyúlik
a bőrkormány, s a készülő tárgy eldeformálódását megakadályozhatjuk.
Varrás
Bőrkormány varrócérnákat a cipészkellékes boltokban különböző méretekben
és minőségben vásárolhatunk. Varráskor a tárgy és az ár méretéhez illő
fonalat válasszunk
Szíjgyártóvarrás árral és tűvel
A cérna elkészítése
A szíjgyártók ugyan "két kihúzásnyi" cérnával varrnak, de akinek
nincs gyakorlata, annak csak megnehezítenék a dolgát a hosszú szálak.
Tehát "egy kihúzásnyi" (oldaltartásba nyújtott karunk két tenyere közti
távolság) cérnát vágjunk le.
Ha a cérnánk kissé vastag a tűbe, készítsünk mindkét végére a 2. rajz
szerint "spiccet". 5-7 cm hosszan sodorjuk szét a szálakat (a len és ken-
dércérnák általában 2-3 sodratból állnak), majd késsel kapargatva, húzo-
gatva ritkítsuk meg és bolyhozzuk ki. Megnyálazott ujjakkal magunk felé
sodorjuk meg combunkon vagy sima, de nem csúszós felületen, mindkét
szálat külön, majd ellenkező irányba a kettőt össze. A cérnát varrás előtt
méhviaszon vagy fehér szurkon (cipészkellékes boltban kapható) párszor
húzogassuk át. Ez a cérnát impregnálja és síkossá teszi, így varrás közben
nem bolyhozódik ki.
A cérna befűzése
Mivel két tűvel varrunk. a hagyományos befűzés itt nem elegendő.
Ha készítettünk spiccet a cérnára, akkor a tűt ezen az elkeskenyített ré-
szen fűzzük be, így nem lesz a tű fokánál vaskos csomó, ami nehezítené
munkánkat.
A befűzés sorrendje: a cérna hegyét és a tű hegyét fordítsuk egymás-
sal szembe; a tűt a rajzon látható módon, végétől 3-4 m-re egymás után
háromszor bújtassuk a cérna sodratai közé; ezután fűzzük be a kimaradó
3-4 cm véget a tűbe; a kilógó kis véget húzzuk szorosan a tű fokához;
végül a tű hegyét megfogva, a cérnát húzzuk át a fokán, a kilógó kis
cérnavégre.
Jelölőkörzővel jelöljük a bőrre a varrás vonalát, s ha van rádlink.
akkor az öltések távolságát is. Szorítsuk pofába a varrandó bőrkormányt úgy, hogy
a pofa széle fölött a varras vonala kb. 1 cm-rel legyen. Az árat úgy szúrjuk
a bőrbe, hogy a szúrás a varras vonalával kb. 45 fokos szöget zárjon be
(1. rajz). A varrást a pofa távolabbi végén kezdjük, s a szúrások iránya
tőlünk kifelé mutasson. (Az egyenletes ferde szúrást előtte bőrkormány hulladékon
gyakoroljuk!)
A varrást a második lyukból az elsőbe visszaöltve kezdjük, hogy il
széleken erős legyen. Ha összecsomózott cérnával kezdünk, a görcs mindig
a két bőrkormány között legyen. Bal kezünkben az egyik tű, jobb kezünkben az ár,
aminek alsó feléhez fogjuk ujjainkkal a másik tűt. Jobb kezünkkel szú-
runk, s a baloldali tűt dugjuk be először úgy, hogy az kissé lefelé mutas-
son. Ezután anélkül, hogy az árat letennénk a kezünkből, bújtatjuk a jobb
oldali tűt is, ami pedig kissé fölfelé áll (4. rajz). Ezután újból szúrunk és
bújtatunk először balról, aztán jobbról. Ha nem vesztjük türelmünket, s
megtanuljuk a jobb kézben az árat és tűt egyszerre tartani - ez eleinte ne-
hezen megy - varrásunk ritmusosabb, egyenletesebb és szaporább lesz.
A varrás befejezésekor visszafelé öltsünk kettőt (gömbölyű ár segítségével,
hogy a cérnát el ne vágjuk), majd a tűket bújtassuk a következő lyukpáron
a két anyag közé, s ott belülről kössük el.
A kész varrást suszterkalapáccsal kalapáljuk le.
A varrást a következőképpen használhatjuk tárgyainkon:
Látszhatnak kívülről az öltések, azaz tűzéssel varrunk. Ilyenkor a bőrkormány
szélei is "védtelenek".
Kívülről védhetjük a varrott széleket, ha egyidejűleg vékony bőrcsík-
kal vonjuk be. A bőrcsík lehet egyenes vagy cakkozott szélű.
Nagyobb védelmet nyújt a varrásnak. ha a tűzést a belső oldalán vé-
gezzük. Ezt a varrást fordított varrásnak nevezik.
A fordított varrást még erősebbé teszi, ha ketté hajtott bőrcsíkot
(vócot) varrunk közé (5. rajz). Ez nemcsak domború felével fordulhat ki-
felé (6.a.). Két szélét kicakkozhatjuk cakkozóvassal, vagy mintaverővel
vagy farkasfogazóval, s ilyenkor ezt a szétnyíló részt igazítjuk kivül-
re. A varrás végeztével a csipkézett szegélyt széthajtva kalapáljuk le (6.b.).
A 7.a. és 7.b. rajzokon két egyszerű, csíkkal való beszegést láthatunk.
A föntebb leírt szíjgyártóvarrást erősebb bőrök (pl. táskák) varrása-
hoz használjuk.
A vékony bőröket 1 db szűcstűvel - fordított varrással vagy
vóccal - apró fércöltésekkel (az anyag széle mentén le-föl bújtatva)
varrhatjuk. A szűcsök a kézzel varrott bundák összeöltését is ilyen
módon végzik. A lágyabb bőrkormányok textilhez való varrógéppel is varrhatók.